Megérte a diplomáért a fáradozás

Hosszú éveken át tartó küzdelmét és kitartását a média híradásaiból az egész ország megismerhette, sokak számára ismerős a történet: hogyan szerezte meg Hegedüs Hajnalka az egyetemi diplomát. Az utcán rengetegen felismerik, nagyon sok dicséretet, kedves szót kap, és ami a legfontosabb: a fiatal lány megszerzett tudását kamatoztathatja is. Hajnalka az IT Services Hungary Kft. alkalmazottjaként dolgozik.

Reggel 8 óra. Mint oly sokan, Hajnalka is leül az íróasztal mögé, bekapcsolja a számítógépét, és kezdi a napi munkát. Igaz, ehhez ki sem kell mozdulnia otthonról, távmunkában napi négy órában, kötetlen időbeosztásban dolgozik. Mégis fontosnak tartja, hogy legyen „munkaideje”, akkor végezze a munkáját, amikor a kollégái, így online tudják tartani a kapcsolatot. Hajninak óriási álma teljesült: az egyetemen megszerzett tudását kamatoztathatja, a diploma átvétele után azonnal el tudott helyezkedni.

Hegedüs Hajnalka 25 éven át küzdött azért, hogy diplomát szerezzen. Születésekor oxigénhiány lépett fel, ami mozgására kihatott, nem tud járni és ujjai is merevek, azokkal sem fogni, sem írni nem képes. Általános iskolai tanulmányait Budapesten, a Pető Intézetben végezte, de az volt a vágya, hogy olyan középiskolába járhasson, mint a többi gyerek. Édesapja a Nyíregyházi Televízió „Ajándék ez a nap” című műsora segítségével maga épített a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium bejáratához rámpát, amelyen Hajni, a sikeres középiskolai felvételi után nap mint nap közlekedhetett. Az érettségi vizsgát követően aztán egyenes út vezette a Debreceni Egyetem programtervező informatikus szakára, ahol 2016 februárjában programtervező informatikus diplomát szerzett. Az „egyenes” út persze nem volt „sima”, de Hajnalka és édesanyja sikerrel vette az akadályokat. Mivel Hajni a gimnáziumi órákon nem tudott jegyzetelni, anyukája a tanórák ideje alatt lemásolta az osztálytársak füzeteit, s Ildikó az egyetemi évek alatt is segítette lányát, mintha maga is egy diáktárs lenne. Végigülte az előadásokat, és Hajnalka helyett szorgalmasan jegyzetelt. A sikeres államvizsga után Hajni megkapta a diplomát, Ildikót pedig a Debreceni Egyetem Informatikai Kara tiszteletbeli hallgatójává avatta. Hajnalka a diploma megszerzése után azonnal elhelyezkedett a Start Nonprofit Kft.-nél. Közben az IT Services Hungary egyik munkatársa a média híradásain keresztül felfigyelt a friss diplomás lányra, és a cég megkereste őt.

Több állásinterjú után Hajnalka lehetőséget kapott a cégnél, távmunkában Business Operation Associate munkakörben dolgozik. – Resource Managementet támogató szoftvert tervezek és fejlesztek – meséli Hegedüs Hajnalka. – Szerencsésnek érzem magam. Teljesült az álmom, hiszen fejlesztőként dolgozhatok, és boldogan mondhatom, hogy olyan munkát végzek, amit nagyon szeretek. Az eddigi életem során, úgy gondolom, megtanultam küzdeni és semmit nem feladni. Az egyetemi évek során pedig megszerezhettem azt a képességet, hogy fel tudjam venni a fordulatot, és hozzáedződtem egy tempósabb élethez. Bár ez a felsőfokú tanulmányok alatt egy cseppet sem volt könnyű, most a munka világában nagy hasznát veszem. Nem jelentett nehézséget számomra az, hogy felvegyem a ritmust a munkahelyemen. Szerencsére olyan korban élünk, ahol a technika segítségével már minden megoldható. Az interneten keresztül kommunikálunk a kollégákkal, akik mindenben támogatnak. Mivel a csapatunk három telephelyen, Budapesten, Debrecenben és Pécsett dolgozik, minden héten vannak online megbeszéléseink, amelyen ott kell lennem, de ettől eltekintve, a munkaidőmet magam határozhatom meg. És természetesen, vannak olyan helyzetek, amikor személyesen meg kell jelennem, ekkor édesanyámmal átutazunk Debrecenbe. Mindig örömmel nézek be az irodába, szívesen váltok a kollégákkal néhány mondatot. Nagyon szeretem a csapatot, ahova kerültem. Rendkívül kedvesek és segítőkészek a munkatársaim, fiatalos a légkör. Élvezem a munkám, örülök, hogy a szakmámat gyakorolhatom, és fejleszthetem a tudásom.

Hegedüsné Éberhardt Ildikó ma is mindenben segíti a lányát. Ő maga azt tanulta meg, hogy soha semmit nem szabad feladni. – Valamikor azt mondták, hogy tehetünk bármit, Hajnalka akkor is mozgás és értelmileg sérült lesz élete végéig. Mi ezt nem akartuk elfogadni, s mindig kerestük a lehetőségeket, ami a fejlődését, az előbbre jutását segítette – meséli az édesanya. – Igaz, nem lett „egészséges”, és van, amiben segítségre szorul, de rengeteg olyan dolgot sikerült megtanulnia, amivel értéket teremthet. Sok-sok jó emberrel találkoztunk, akik – talán látva elszántságunkat – segítettek nekünk a nehéz helyzeteket megoldani. Erre is szükség volt ahhoz, hogy most dolgozó nőként tekinthessünk a lányunkra. Nagyon büszkék vagyunk rá! Örülünk, hogy sok-sok munkával, kitartással elérte a célját, olyan tudásra tett szert, amit megbecsülnek a munkaerőpiacon, s ő azt érezheti, hogy rá is szükség van.

Hajnalka és édesanyja küzdelméről szóló történet bejárta az országos sajtót, Nyíregyháza polgármestere pedig Bencs László emlékéremmel ismerte el erőfeszítéseiket. A diplomaosztó óta egy év telt el, de a mai napig előfordul, hogy Hajnit és Ildikót számukra ismeretlen emberek állítják meg a városban, örömmel mesélik, hogy látták őket a tévében vagy az újságban, és gratulálnak. – Szerencsésnek érzem magam – mondja Hajnalka. – Szerető családban élhetek, a szüleim mindenben támogatnak. Van egy drága húgom, akivel nagyon jó a kapcsolatom, és van néhány jó barátom, akikkel nagyon szeretek együtt lenni. A munkahelyen is jó csapatba kerültem. Nyilván sok olyan dolog van az életben, amit nincs lehetőségem kipróbálni, ezáltal számos dologból „kimaradok”. Azonban azt gondolom, ha optimistán állok az élethez, mindenben megpróbálom meglátni a jót, és örülök azoknak a dolgoknak, amik körülvesznek, akkor „gazdagnak” érezhetem magam és teljes értékű életet élhetek. Szerintem nincsen legyőzhetetlen akadály, csak türelemre és kitartásra van szükség. Most is Pető András szavai jutnak eszembe: „Nincs lehetetlen!” – A társadalom sokat változott az elmúlt negyedszázadban, nyitottabb, elfogadóbb lett a fogyatékossággal élő emberekkel szemben – mondja Hegedüsné Éberhardt Ildikó. – Persze, sok mindenben kell még változnia a világnak, de ezekhez idő kell. Azt gondolom, hogy ezek a fiatalok is vágynak a sikerre, elfogadásra, szeretetre, s ha megfelelő körülményeket teremtünk számukra, és támogatjuk őket, sok mindenre válnak alkalmassá. A megváltozott munkaképességű fiataloknak nem könnyű a képességeiknek megfelelő munkát találniuk, de nem is lehetetlen. A hozzánk hasonló helyzetben lévő családoknak azt tanácsolom, hogy először is fogadják el, szeressék gyermeküket, és bízzanak benne. Ne csüggedjenek, pozitív gondolkodással megtalálják a számukra legmegfelelőbb utat. Tapasztalatból tudom, hogy ez sokszor nagyon nehéz, de nincs nagyobb boldogság, mint látni gyermekünk örömét, amikor elérte a célját.

Hajnalka, amellett, hogy mindennap dolgozik, naponta foglalkozik az angol vagy a német nyelvvel, és szakmai tudását is fejleszti. A cégen belül számos lehetősége nyílik arra, hogy képezze magát, ezeket igyekszik kihasználni. De ha egyszer úgy érezné, hogy hasznára válhat, akár újra beülne az egyetemi padsorokba is, hogy megszerezze a mesterfokozatú diplomát. S hogy az édesanyja lenne-e újra „tiszteletbeli hallgató”? – Természetesen igen! – vágja rá gondolkodás nélkül Ildikó. – Ha úgy dönt, hogy folytatja az MSC-n, akkor újra beülök vele az egyetemi előadásokra, és segítjük, támogatjuk mindenben, amennyire csak az erőnkből telik.

Hajnalkát természetesen először és leginkább a Nyíregyházi Televízió nézői ismerhették meg. A történetéről készült, Küzdelmes út a diplomáig című film az ország helyi televízióinak versenyén kategóriájában elnyerte a fődíjat 2016-ban. A Helyi Érték Díjas dokumentumfilm szerkesztője Ferenczik Adrienne, operatőre Tudja Zsolt, a vágó Bélteczki Szilárd. Az alkotást vasárnap 21 órától láthatják ismét az NYTV műsorán.

Forrás: Nyíregyházi Napló (6. oldal), 2017. február 24.