Informatikust mindenhová

Career_2015Paradigmaváltást hoz a munkaerőpiacon is a digitalizáció: jó, ha a ma iskolásai tudják, hogy mire dolgozni kezdenek, már minden nagyon másként lesz.

Ma Magyarorszáon az akadályozza leginkább a digitális gazdaság lehetőségeinek kiaknázhatóságát, hogy hiányzik a munkaerőpiacról mintegy 20 ezer digitális mérnök és szakmunkás – állítja Vityi Péter, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) alelnöke.

Adatai egybevágnak a Bellresearch tavaly novemberi jelentésében olvashatókkal is. E szerint a hazai informatikai munkaerőpiacon 17–22 ezer új állás volna betölthető. Közvetlenül ma ugyan „csak” 7-8 ezer poszt betöltetlen, de a bővüléssel – a közvetett multiplikátorhatásokkal számolva – a szektorban összesen 72 ezer embernek juthatna munka. Tekintve, hogy egy exportra dolgozó informatikai cégnél ma évi 20 millió forint GDP előállításával egyenértékű egy-egy informatikusi állás, a betöltetlen pozíciókban meglehetősen nagy potenciál vész el.

Az ágazat, amely az új számítási módszer szerint számoltan 20 százalék feletti súlyt képvisel a hazai GDP-ben, áttételesen mintegy 400 ezer embernek kínál munkát (ez a teljes foglalkoztatotti létszám 15 százaléka); a magyar export 8,3 százalékát, illetve a hazai K+F beruházások több mint tizedét adja.
A magyarországi infokommunikációban közvetlenül 170 ezer ember dolgozik (maga a szektor 122 ezer főt alkalmaz, és még 45 ezren dolgoznak az ágazaton kívül informatikai munkakörben kisebb cégeknél és közigazgatási intézményeknél). Ez a nemzetgazdasági foglalkoztatás 4,1 százalékát, a versenyszféra 6,2 százalékát jelenti, de lehetne sokkal több is.

A modellezett létszámhiány pótlására annak ellenére több szakember képzésére és tudásuk növelésére, fejlesztésére volna szükség, hogy a klasszikus értelemben vett informatikusok a piacon visszaszorulóban vannak. A tesztelők, szoftverfejlesztők, alkalmazáskészítők és a különböző szintű tovább felhasználók aránya ugyanis folyamatosan emelkedik.

Az informatikushiány nem csak Magyarországon ismerős helyzet: az Európai Unióban 2020-ra 750 ezer és 1 millió közötti hiányt mutatnak a prognózisok, ami azért is veszélyes, mert például a németországi vagy brit informatikushiány tényleges elszívó hatásként jelenik meg már ma is Magyarországon. Azt, hogy mekkora az informatikusok iránti igény, jól mutatja, hogy a legsikeresebb oktatási startupok közé kerültek azok a mikrovállalkozások, amelyek diplomásoknak hirdetett tanfolyamon, gyorstalpalón képezik a Java, a Python és más programozási nyelveken boldogulást kereső nem szakmabelieket. Általánosabb problémát a magyar gazdaságban az okozhat, hogy nemcsak informatikusok hiányoznak a digitalizálódó gazdaságból, hanem a digitális felkészültségű fogyasztók is. A digitális kompetencia általános szintje hazánkban alacsony, miközben a világ nagy léptekkel halad abba az irányba, hogy minden műszaki pálya immár elképzelhetetlen e terület bizonyos fokú ismerete nélkül. Nincs messze már az az idő, hogy maga az informatikus kifejezés is eltűnik, mivel az gyakorlatilag mindegy, hogy például ki fejleszt egy mezőgazdasági precíziós alkalmazást: az az agrármérnök, aki az egyetemi kurzusok között fölvette az informatikát, vagy az az informatikus, aki agrárfejlesztésekre specializálódott.
Mindenhonnan hiányoznak az informatikusok – még a legdinamikusabban gyarapodó szolgáltatóközpontoknál (SSC) is. A nemzetközi fejlesztőközpontok is hiába keresnek nagy létszámban, informatikus munkaerőre koncentráltan friss dolgozót, és hiába generáltak az ssc-k néhány év alatt ötezer (összesen több mint 24 ezer) új munkahelyet, a cégek képtelenek megvalósítani Magyarországon a tervezett évi 2500–3000 fős informatikusi létszámbővítést. De hiányzik informatikus az általános és középszintű oktatásból is, miután a vállalkozói szektor rég felszívta az ilyen vénájú tanárokat. Hiányoznak a kkv-szektorból is az informatikusok, mert ott a fizetések nem tudnak a multikéival versenyezni, és nem jobb a helyzet az állami szektorban sem, mivel ugyanazokért az emberekért verseng mindenki.

Egy prémium kategóriás autó értékének ma már több mint a 40 százalékát a digitális technológia adja. Ahogyan a termékben nő a digitalizált részek aránya, úgy emelkedik a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokban is. A digitalizáció felgyorsulása változást hoz mind az üzleti, mind a tudományos és a társadalmi életben: a „digitális” a minden területet érintő új paradigma, amihez a cégeknek is, az államoknak is alkalmazkodniuk kell, mert a szokásos eljárások már nem elégségesek. Vityi Péter szerint cselekvési kényszer van: rugalmas szabályozási és vállalkozási környezet létrehozására kell törekedni. Az IVSZ évek óta erőteljesen hangsúlyozza, hogy az nem hoz megoldást, ha a digitális fejlesztést az állam csak a felsőoktatás felől kezdi el kezelni.

Az alelnök biztos abban, hogy az alapszintű oktatásba is bele kellene nyúlni, mert a diákokat, szülőket ma már arra kell kondicionálni, hogy a digitálisan is magas hozzáértést igénylő szakmák felé nyissanak. „Ma egy 2. osztályba járó gyerekből csak akkor lesz fehérgalléros munkavállaló, ha az oktatásának egyre nagyobb része a digitális hozzáértésre, kompetenciákra fókuszál” – magyarázza Vityi, aki szerint ezért is kár, hogy a pedagógusok jelenlegi elégedetlenségi akciói során elő sem került, hogy az iskolákban jobban digitalizált, intelligensebb oktatásra kellene fókuszálni. Mert ha ma még úgy tűnhet is, hogy a változás lassú, a digitalizáció exponenciális változásokat idéz elő a közeljövőben. Ez a változás megy végbe a gépgyártásban, a gyógyszeriparban és minden iparágban, legyen az termelő vagy szolgáltató. A szakemberek szerint a fent említett problémák kezelésére nem elegendő Magyarországon a kormány informatikusszakember-képzési támogatási programja, és mindez bebizonyosodik, amikor befejeződnek 2018-ban a központi digitálisinfrastruktúra-fejlesztések. Csak remélni lehet, hogy némileg enyhíthet a feszültségeken a közelmúltban elfogadott iparfejlesztési stratégia, amely a fókuszába teszi az informatikusképzést.

Az Ericsson 2015-ös úgynevezett mobilitásjelentése szerint az informatikai iparág rövid és hosszú távú potenciál ja az államok számára egyre fontosabb szemponttá válik, és a szabályozói környezetet képessé kell tenni a már kialakult iparágak digitalizációjának támogatására, valamint az új iparágak fejlesztésére is. A jelentés szerint nagyobb hangsúlyt kell adni a digitális készségek fejlesztésének. Az Ericsson szerint a következő öt évben a vállalatok számára ennélfogva az a prioritás, hogy megújítsák üzleti modelljüket. „A győztesek azok a vállalatok lesznek minden iparágon belül, amelyek proaktívan integrálják az infokommunikációt a saját üzletmenetük legbelső részeibe is” – olvasható a jelentésben.

Forrás: HVG, 2016. 03. 10. (51,52. oldal)